Él egy legenda, amely szerint Isten, amikor szétválasztotta a vizet és a földet, Örményország hegyeinek csúcsán állt. A teremtés után a sarat egy nagy rostán átszűrte: a puha föld egyik irányba, a szitában maradt kövek pedig a másik irányba hullottak. Ez utóbbi Örményország földjére esett, ezért hívják az örmények hazájukat kőországnak. Örményország a Kaukázus gyöngyszeme – a ragyogó nap és a magas hegyek, az aranyló méz és az ízletes kenyér, a csodálatos bor és a hideg forrásvíz, a virággal borított rétek és az édes gyümölcsök országa. Egy hely, ahol a család és a barátság után a vendég a legfontosabb.
Ebbe a világba érkeztem 2019-ben turistaként, és magával ragadott ennek a posztszovjet országnak a különös hangulata. Egy kis falu nagy álmokat megvalósító sífutóinak története mélyen megérintett, és dokumentarista fotográfusként még ugyanabban az évben visszatértem Örményországba, hogy elkezdjem hosszútávú projektemet, amely őket és az 1988-as örmény földrengés következményeit a mai napig magán viselő közösségük mindennapjait követi. Évről évre otthonosabban mozgok az örmény tájban, és érkezésemkor egyre többen köszöntenek régi ismerősként.
Az ötlet, hogy mindezt megmutassam más fotósoknak, hosszú ideje foglalkoztatott, és Marat Shahbekyan, a jereváni Seven Springs Tour utazási iroda tulajdonosa – amely az én örményországi munkámat is segíti –, készségesen felajánlotta együttműködését a megvalósításban. Az iroda 25 éve járja az ország legeldugottabb vidékeit; Marat pedig részt vett az első Örményországról szóló Bradt útikönyv előkészítésében is. Nála jobban senki nem ismeri a hegyi útvonalakat, a falvakat, a pásztorok világát.
A workshopot két időszakban hirdetjük meg: május végén és szeptember végén. Tavaszi túránk során az örmény rétek virágzásában gyönyörködhetünk, miközben az ébredő természet friss zöldje és a puha fények adnak hátteret képeinknek. A szeptember végi túrán az aranyló természet és az őszi fények különleges tónusai formálják majd fotóink hangulatát. A gyaloglás, a hegyek és völgyek felfedezése közben csodás lehetőségek nyílnak természetfotók készítésére is, így a dokumentarista munkánk mellett a táj szépségeit is megörökíthetjük. Nemcsak a memóriakártyánk telik meg képekkel, hanem a lelkünk is gazdagodik. Valódi testi és lelki feltöltődésre invitállak, ahol a fotózás az élmény egyik fontos része, de nem az egyetlen célja.
Részletek:
